en-Búvárok Hévízen és a büszke II. Festetics Tasziló története
Sok cikkben találkozunk a Hévízi Tófürdő Facebook oldalán posztolt búvármerülésekről készült különleges fotóival. Mi is több túránkon mesélünk a búvárkutatásokról, a forrásbarlang felfedezéséről. Van egy kedvenc anekdotánk is a mélység titkának kutatásáról, ezt mindig szívesen mondjuk el a Fürdőtörténeti séta alkalmával. A gyönyörű víz alatti képektől inspirálva írjuk le ezt a kedves történetet II. Festetics Taszilóról.
Forrás: Élet és Tudomány 1975. 29. szám
A század elején, mikor II. Tasziló rangos sógora William Duglas
Hamilton skót herceg a Keszthelyi-Hévízen járt, a Herceg úr (ahogy később a keszthelyiek
nevezték) büszkén mutatta, hogy milyen különleges és milyen hihetetlen mély az
Ő tulajdonában lévő meleg vízű tó.
- Olyan mély - mondotta II. Tasziló, - hogy még nem akadt olyan jó úszó, aki le tudott volna merülni a fenekéig.
- Nálunk Skóciában a Loch Ness, Loch Lomond és a többi fjordtavaknak a mélységét nem búvárkodással, hanem egyszerűen mérónnal mérik. - felelte Duke Hamilton.
Festetics Taszilót nagyon bosszantotta, hogy tájékozatlansága miatt nevetséges helyzetbe került sógora előtt. Ott tüstént elhatározta, hogy megmutatja sógorának, hogy a magyarok csak azért is búvárokkal mérik meg a tó mélységét.
II. Tasziló személyesen keveset foglalkozott a Tó idegenforgalmával és gyógyhatásával, a fejlesztéseket ifj. Rejschl Vencelre, a tó bérlőjére bízta. A búvárokra inkább a büszkesége végett volt szüksége. Az első búvárok II. Tasziló megrendelésére 1908. novemberében Fiuméből - a Margyar Királyi Tengerészeti Hatóságtól - érkeztek Hévízre. A nehézbúvárok feladata volt a Hévízi-tó mélységének mérése mellett az is, hogy kutassák a víz és az iszap fizikai és kémiai tulajdonságait. A nehézbúvárok nem jutottak 20 m-nél mélyebbre, azonban értékes víz mintákat hoztak fel a mélyből.
Forrás: Élet és Tudomány 1975. 29. szám
Miért nem működött a skót módszer Hévízen?
75 évnek kellett eltelnie, hogy kiderüljön, hogy II. Taszilónak igaza volt. A Hévízi-tó mélységét csak búvárok tudják megmérni és a skót módszer nálunk nem működik.
1953-ban merültek ismét búvárok a Hévízi-tóba, a 60-as évektől a nehézbúvárokat felváltották a könnyűbúvárok, többször eljutottak a kráter bejáratáig, de a tó mélységére vonatkozó adatok elég pontatlanok voltak. Évezredek alatt, minden ami a vízben lemerült a Tó legmélyebb résznél, a kráter bejáratánál kötött ki. A bejáratot 1972-ben takarították ki a könnyűbúvárok. Voltak itt állati csontok, műfogsorok, rengeteg szemüveg és egy 9 méter hosszú, féltonnás vascső is, mellyel a XX. század elején ivókúrára alkalmas vizet hoztak fel a felszínre.
A Herceg úr nem tudhatta a mélység titkát, csupán véletlen folytán lett igaza, Hévízen a skót módszer nem működik, hiszen kráter fenekén heverő tárgyakat a feltörő víz meg-megemelte, ezért a mérési adatok 35-38 m között mozogtak. A Hévízi-tó pontos mélysége 38,5 méter, az Amphora búvárklub tagjainak köszönhetően 1975 óta ismert. Plózer István és Csávos Lajos jutottak be először a forrásbarlangba 1975. február 10-én.
Forrás: Arcanum adatbázis: Dr. Tóth András búvárkutatásokról szóló cikke az Élet és Tudomány 1975. július 18.-i 29. lapszámban jelent meg.
Forrás: Hévízi Tófürdő Facebook oldala